2009. május 14., csütörtök
2009. május 8., péntek
Boszikám küldte - és igaz
"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.
És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá.Hogy mindent el tudjon viselni.Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.
És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá.Hogy mindent el tudjon viselni.Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.
2009. április 24., péntek
NIKOLETTA-2,70 kg. és majd 50 cm
Ma este épp a vacsorához készülődtem, amikor csörgött a vonalas telefonom. Az öcsém volt az Szlovákiából, aki hatalmas örömmel közölte, hogy ma délután 4 órakor megszületett kislánya, Nikoletta.
idézek:
"Nagyon ideges voltam. Végig ott voltam Gabusim mellett, aki hatalmas kínokat és szenvedést élt át.Dettó én is ahogy láttam őt szenvedni. Egész testét átjárta a fájdalom, a kín, szinte remegett mindene. De én ott voltam mellette végig, nem hagytam egy percre sem. Amikor pedig végre a világra jött a kicsi, kis idő múlva felsírt ... majd én is felsírtam."
Mondanom sem kell, hogy e mondatok hallatán "én is felsírtam :) ".
Majd később csak annyit mondott: "Most pedig te jössz".
Elgondolkoztam a dolgon. Szeretnék következő lenni. Szeretnék még én is gyermeket, magam körül családot. Majd később az anyukám vette át a kagylót az öcsémtől, aki szintén Szlovákiában volt testvéreméknél apukámmal együtt. Megkérdezte, hogy mi újság, és hogy mi van a másik unokájával, azaz az én kisfiammal.
Nos már nem is olyan kicsi, hisz majd 8 éves.
Kinéztem az ablakon keresztül az udvarra, ahol is láttam, hogy a szomszédunk lány unokájával játszik és csak annyit feleltem:"Gyakorolja a magánéletet".
Hogy repül az idő. megszületünk, meghalunk és szinte észre sem vesszük az idő múlását.
És még had idézzek egy mondatot, amit a párom nagymamájától hallottam, egy kedves idős hölgy szájából:"Nekem már minden nap egy ajándék".
idézek:
"Nagyon ideges voltam. Végig ott voltam Gabusim mellett, aki hatalmas kínokat és szenvedést élt át.Dettó én is ahogy láttam őt szenvedni. Egész testét átjárta a fájdalom, a kín, szinte remegett mindene. De én ott voltam mellette végig, nem hagytam egy percre sem. Amikor pedig végre a világra jött a kicsi, kis idő múlva felsírt ... majd én is felsírtam."
Mondanom sem kell, hogy e mondatok hallatán "én is felsírtam :) ".
Majd később csak annyit mondott: "Most pedig te jössz".
Elgondolkoztam a dolgon. Szeretnék következő lenni. Szeretnék még én is gyermeket, magam körül családot. Majd később az anyukám vette át a kagylót az öcsémtől, aki szintén Szlovákiában volt testvéreméknél apukámmal együtt. Megkérdezte, hogy mi újság, és hogy mi van a másik unokájával, azaz az én kisfiammal.
Nos már nem is olyan kicsi, hisz majd 8 éves.
Kinéztem az ablakon keresztül az udvarra, ahol is láttam, hogy a szomszédunk lány unokájával játszik és csak annyit feleltem:"Gyakorolja a magánéletet".
Hogy repül az idő. megszületünk, meghalunk és szinte észre sem vesszük az idő múlását.
És még had idézzek egy mondatot, amit a párom nagymamájától hallottam, egy kedves idős hölgy szájából:"Nekem már minden nap egy ajándék".
2009. április 21., kedd
2009. április 13., hétfő
2009. március 26., csütörtök
2009. március 22., vasárnap
Rubik kocka
Rubik Ernő nevéhez több logikai játék megalkotása is fűződik. Mindenekelőtt a Bűvös kocka (ami külföldön Rubik-kocka néven lett ismert), ami 1975-ös megjelenését követően példátlan nemzetközi népszerűséget ért el. Később a Kígyó (1977) és Bűvös négyzetek (1985) nevű játékokat is megalkotta, ám ezek népszerűsége már nem érte el a Bűvös kockáét. Maga a Bűvös kocka tulajdonképpen csak egy, a térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas eszköznek készült, később derült ki, hogy játékként is igen szórakoztató. További ismertebb játékai a Bűvös dominó, a Sudokube és a Rubik-óra is, valamint 2009-ben jelent meg a Rubik’s 360 néven kiadott Rubik-gömb. Nos az már biztos, hogy ha valaki szeretné esténként egy kicsit lefoglalni az agyát, annak ajánlom a Rubik kockát.
2009. március 9., hétfő
Tengernyi vágy - 5.rész
Adam Costa szíve hirtelen nagyot dobbant, amikor meglátta Laurát. Ugyan azt a lányt látta, mint amikor megismerkedtek. Tiszta, csillogó szemei szinte sugároztak Adam felé és látta a lány szemében azt a vágyat, mint megismerkedésükkor. Paula szinte meg sem tudott szólalni a meglepetéstől, eszébe sem jutott, hogy akár a húga meg is jelenhet. Hol a testvérére nézett, hol Adam tekintetén akadt meg a szeme. Látta bennük az egymás után érzett vágyat. Azt, amit egy nő és férfi érezhet, amikor szeretik egymást.-Nos, Adam is épp ebben a szállodában tartózkodik –szólalt meg hirtelen Laura ezzel megtörvén a csendet, majd folytatta -Le kellett jönnöm a recepcióra valamit még elintézni és akkor futottunk össze itt. Igaz Adam?- nézett Paula a férfira, aki még szinte mindig Laura hatása alatt volt. Majd hirtelen felocsúdott.
-Igen, így volt, ahogy Laura mondja –ment a játékba Adam, majd mosolyogva folytatta -De mi lenne, ha ma este együtt vacsoráznánk. Én értetek jövök, és meghívlak benneteket egy hangulatos kis étterembe. Nos? Mit szóltok hozzá? Paula még mindig az előzmények hatása alatt volt és mire megszólalhatott volna, hogy nem, addigra testvére megelőzte.
-Jól van Adam, – mosolyodott el a lány – nagyon örülnék neki. Legalább tudnánk beszélgetni egy kicsit és gondolom, a testvéremnek sincs ellene kifogása- fordult nővére felé a lány. Laurában gyűlt a méreg és szikráztak szemei a dühtől, miközben Adam-ra nézett.
-Persze Adam, semmi akadálya. Mikor jössz értünk?
-Este 7 óra megfelel lányok? –kérdezte lezseren.
-Igen, meg –válaszolta vissza Laura széles mosollyal.
-Nos lányok, akkor este 7-kor találkozzunk itt a recepciónál –nézett Paulára a férfi, aki látta szemében a haragot és a bosszúságot, majd lezseren elindult a kijárat felé. Paula még mindig nem tudta teljesen összeszedni magát. A férfi oly szinten felkavarta az érzéseit, hogy szinte levegőhöz alig jutott.
-Baj van Paula?- kérdezte tőle húga kérdőn, aki látta a lány feszültségét, de nem tudta hova tenni a dolgot.
-Nem semmi… ne aggódj –próbálta összeszedni magát a lány és elmosolyodott. -Ha véletlen miattam aggódsz, meg kell, hogy nyugtassalak, feleslegesen teszed. Már nem érdekel Adam –nézett maga elé Laura. -Már semmi nem érdekel, ami vele kapcsolatos. Csak régen láttam és végül is valamilyen szinten pihenni is jöttünk ide Rióba. Vagy nincs igazam?
-De igazad van. Csak nem szeretném, ha megint ugyan abba a hibába esnél. Remélem tanultál az esetből, hogy ne bízz meg senkiben, akit még nem rég ismertél meg.
-Igen Paula tudom. És az óta is óvatos vagyok –mondta a lány miközben elmosolyodott és folytatta. -Talán pont ezért nincs senkim az óta sem –nézett nővérére kissé cinikus mosollyal a lány. Erre nem tudott Paula mit válaszolni. -Tudod mit? Inkább menjünk fel a szobánkba –javasolta, majd elindultak a lift felé. Mind a két lány visszamentek a szobájukba. Laura lefeküdt az ágyára és visszapörgette agyában a régmúltat. Egy év telt el azóta, hogy megismerkedett a férfival. Majd arra gondolt, amikor Adam eltűnt az életéből. Nem vette fel a telefonjait, nem válaszolt a leveleire sem. Majd az jutott eszébe, amikor rá kellett döbbennie, hogy csak kihasználták őt, és ha nincs a nővére, akkor már rég belehalt volna a fájdalomba. Ez mind akkor történt, amikor Paula férje meghalt. Egymásnak maradt a két testvér. Közben Paula is a gondolatokkal játszott. Amikor férjhez ment és a pénz került a hatalom középpontjába. Amikor megismerte a férjét, akit szeretett, tisztelt és becsült, de ez mind elromlott, amikor hozzáment. Állandóan csak a pénz járta át a házat, a férjét szinte alig látta. Egy házban laktak, mégis külön szobában. Paula nem így képzelte el az életet. Szeretetre volt kiéhezve és másfél évvel ezelőtt megismerte Adam Costa-t a férje egyik üzleti útja során, ahol ő is részt vett. A férfi figyelmes volt vele, viccelődtek és sokat beszélgettek. Adam-nak tetszett a lány kisugárzása, az, ahogy megjelent valahol és megfagyott körülötte a levegő. Nem telt el pár hét, Paula Adam ágyában találta magát, de még sem találta meg a boldogságot. Vagy legalább is akkor ezt úgy érezte. Sokszor kerülte Adam-et. Lemondta sok találkájukat, a lány játszott Adam érzéseivel. Mindig csak hitegette, hogy elválik. Laura csak abban reménykedett, hogy a férjével való kapcsolata javulni fog. De a férje még akkor sem volt hajlandó egy kis féltékenységet mutatni a felesége felé, amikor is Paula megkért valakit, hogy ültesse a férje fülébe, hogy megcsalja őt. Ekkor Paula álmai a házasság szó hallatán szertefoszlottak. Megtört benne minden, ami annak idején egyet jelentett mindennel. Mindennel, amiben hitt. De ekkorra már hiába kereste meg Adam-et. Rájött, hogy a húga felé vetette a szemeit. Testvére meg szépen lassan beleszeretett. Ekkor jött Paula ördögi gondolata…
folyt.köv...
2009. március 7., szombat
NING.COM
Fent vagyok egy oldalon. A Ning weboldalán. Gondoltam egy kicsit körülnézek arra, hisz meghívtak, de még időm nem volt, hogy megnézzem, hova is mentem. Gondoltam körülnézek egy kicsit a minap. Szinte örültem annak, hogy elsők között lehettem a meghívottak listáján, de még mindig nem jöttem rá arra, hogy hogyan is keveredtem én oda. Majd ahogy nézegettem az oldalt, az alapítókat, stb ... felfigyeltem a lényegére. Ezért a Ningen belül megalapítottam a saját kis baráti körömet, a: http://caterinamagdalena.ning.com oldalt.
Ide hozzám bárki felregelhet, aki úgy érzi, hogy szereti az oldalaim, szeretne engem egy kicsit közelebbről megismerni és szeretné egyúttal megismerni a többieket is.
Ide felrakhatsz magadról képeket, munkásságod, videókat, zenéket, csetelhetsz és ugyan úgy meghívhatod a saját barátaid is. Ezért hát hajrá, csatlakozz a baráti körömhöz most.
Ide felrakhatsz magadról képeket, munkásságod, videókat, zenéket, csetelhetsz és ugyan úgy meghívhatod a saját barátaid is. Ezért hát hajrá, csatlakozz a baráti körömhöz most.
Légy üdvözölve nálam és érezd jól magad!
2009. március 5., csütörtök
Lélek (fel)borogatás
Mostanában nem igazán érzem magam valami jól. Olyan, mintha megint beütne a krah (vagy hogy is nevezik). Teli hangulat váltakozással az ember, mint ahogy ez a világ. Pedig már lassan itt a tavasz is ... igazán jobb kedvem lehetne. De talán majd +20 fokban amikor megérinti arcom az igazi erős nap sugara. Addig is lélekborogatásra ajánlom ezt. :D
George Michael - Kissing A Fool -
2009. február 23., hétfő
Tengernyi vágy - 4.rész
A két lány miután elfoglalta a szobákat, azt beszélték meg, hogy elmennek együtt vacsorázni. Laurának tetszett a lenyűgöző kilátás a szobája ablakából. Úgy gondolta, ha kipakol a bőröndjéből, zuhanyozik, majd pihen egy kicsit, míg nem indulnak. Paula is épp a bőröndjét kezdte el kipakolni, amikor hirtelen megszólalt a szoba telefonja. A szálloda recepciósa hívta.
-Elnézést asszonyom, hogy zavarom, de egy úr keresi önt.
-Egy úr? –kérdezte a lány csodálkozva.
-Igen asszonyom, egy úr és azt üzente hogy a szálloda halljában vár önre.
-Jó rendben máris megyek- tette le a telefont a lány.
Ez csak Adam lehet, gondolta magában, miközben gyorsan átöltözött. Egy bordó, feszes nyári ruhát kapott magára, ugyan csak bordó színű szandállal.
Amikor a hallba ért, meglátta Adam-et. A lánynak egyre hevesebben kezdett el verni a szíve. Inkább haragot és gyűlöletet érzett a férfi iránt, mint sem szerelmet.
-Szervusz Adam –lépett Paula a férfi elé széles és kihívó mosollyal.
Adam tetőtől talpig felmérte Paulát. Látta rajta, mit sem változott. A szépsége és annak hiúsága ugyan úgy megmaradt, mint amikor megismerte. Ahogy végig mérte a lányt szemeivel, lassan felállt.
-Szia Paula. Látom megint gyönyörű vagy mint mindig – hajolt volna a férfi a lány arcához, hogy egy üdvözlő puszit adjon neki, de Paula eltolta magától.
-Kérlek. Adam. Hagyjuk a formalitásokat és a bókokat – tolta el magától, majd folytatta kissé hűvösen - Inkább azt mond meg nekem, hogy mit keresel itt és honnan tudtad meg, hogy itt szálltunk meg, épp ebben a szállodában.
-Ugyan Paula. Ismerem az ízlésed. Ki nem hagynád Rió legjobb helyeit és hidd el … nem sokat kell ahhoz kutatni, hogy megtaláljalak.
-Jól van Adam, de kérdeztem tőled valamit. Mit akarsz itt tőlem?
-Csak szerettem volna neked elmondani Paula, hogy elég volt a kis színjátékaidból. Abból, hogy hazudozol a testvérednek. Abból, hogy nem mondasz neki igazat. Értsd meg Paula. Ami kettőnk között történt, az elmúlt. Én szeretem a testvéredet…
-Ó igazán? Szereted? – támadt rá a lány hirtelen -És mennyire szereted? Annyira, hogy amikor megismerkedtetek, ágyba bújtál vele, rögtön rá pár nappal velem folytattad? Ennyire szereted … Adam – viselkedett Paula a férfival megvetően.
-Nézd. Paula. Tudom, hibát követtem el. De megbántam. Hidd el nagyon sajnálom. Neked sem akartam fájdalmat okozni…
-Szánalmas vagy Adam – vágott a lány a szavaiba -Megcsaltál engem a saját testvéremmel …
-Hogy én csaltalak meg? – mosolyodott el a férfi, majd lassan Paula füléhez hajolt. -Beszélhetnénk akkor arról, hogy ki is csalta meg a férjét … Paula.
A férfi vigyorogva nézte a dühös lány arcát. Szinte felforrt a méregtől, miközben Adam csak mosolygott.
-Tudod nagyon jól, hogy megígértem, el fogok válni…
-Ne vágd ezt az arcomba Paula. Kérlek. Mindig is tudtad, hogy soha nem fogsz elválni a férjedtől. Hisz tudtad … hisz tudtad, hogy halálos beteg. Hogy rákos – vetette a lány szemébe a tényt.
Paula férje tényleg halálos beteg volt, csak azt nem tudták megmondani, hogy még menyi ideje van hátra. A lány megdöbbenve hallgatta Adam szavait. Hirtelen azt sem tudta merre forduljon, hisz ezt titkolta a férfi elől. Majd összeszedte minden erejét és bátorságát.
-Na és? –emelte meg a fejét a lány – Talán fáj ez neked?
-Nekem nem fáj Paula. Te voltál az, aki hazudtál nekem mindig. Soha nem is szerettél…
-De igen is szerettelek. Mindig szerettelek és ezt te is tudod nagyon jól. Csak egy kis időt kértem még tőled.
-És mennyit? Napokat? Heteket? Hónapokat? Vagy talán éveket? Paula szerinted mennyit vártam volna rád? Nekem te kellettél és nem a vagyon. Ha most aljas lettem volna, akkor igen is kivárom míg meghal a férjed. Hisz hiába titkoltad előttem, hogy haldoklik, én már tudtam róla. De azt hiszem ennek semmi értelme nincs. Beleszerettem a testvéredbe, mert ő jobb mint te. Elvarázsolt engem a belsőjével. Az lehet, hogy egyformán szépek vagytok. De az ő belsője szebb, mint a tied. Ezt azt hiszem tudomásul vehetnéd már végre.
Adam szavai nagyon rosszul érintették Paula lelkét. Egyfajta haragot és féltékenységet kezdett el érezni testvére iránt
-Paula? –lépett oda hirtelen Laura a testvéréhez és ránézett a férfira. Szinte majdnem összeesett a meglepetéstől, amikor Adam szemeibe nézett -Adam? Jesszusom … te mit keresel itt?
-Elnézést asszonyom, hogy zavarom, de egy úr keresi önt.
-Egy úr? –kérdezte a lány csodálkozva.
-Igen asszonyom, egy úr és azt üzente hogy a szálloda halljában vár önre.
-Jó rendben máris megyek- tette le a telefont a lány.
Ez csak Adam lehet, gondolta magában, miközben gyorsan átöltözött. Egy bordó, feszes nyári ruhát kapott magára, ugyan csak bordó színű szandállal.
Amikor a hallba ért, meglátta Adam-et. A lánynak egyre hevesebben kezdett el verni a szíve. Inkább haragot és gyűlöletet érzett a férfi iránt, mint sem szerelmet.
-Szervusz Adam –lépett Paula a férfi elé széles és kihívó mosollyal.
Adam tetőtől talpig felmérte Paulát. Látta rajta, mit sem változott. A szépsége és annak hiúsága ugyan úgy megmaradt, mint amikor megismerte. Ahogy végig mérte a lányt szemeivel, lassan felállt.
-Szia Paula. Látom megint gyönyörű vagy mint mindig – hajolt volna a férfi a lány arcához, hogy egy üdvözlő puszit adjon neki, de Paula eltolta magától.
-Kérlek. Adam. Hagyjuk a formalitásokat és a bókokat – tolta el magától, majd folytatta kissé hűvösen - Inkább azt mond meg nekem, hogy mit keresel itt és honnan tudtad meg, hogy itt szálltunk meg, épp ebben a szállodában.
-Ugyan Paula. Ismerem az ízlésed. Ki nem hagynád Rió legjobb helyeit és hidd el … nem sokat kell ahhoz kutatni, hogy megtaláljalak.
-Jól van Adam, de kérdeztem tőled valamit. Mit akarsz itt tőlem?
-Csak szerettem volna neked elmondani Paula, hogy elég volt a kis színjátékaidból. Abból, hogy hazudozol a testvérednek. Abból, hogy nem mondasz neki igazat. Értsd meg Paula. Ami kettőnk között történt, az elmúlt. Én szeretem a testvéredet…
-Ó igazán? Szereted? – támadt rá a lány hirtelen -És mennyire szereted? Annyira, hogy amikor megismerkedtetek, ágyba bújtál vele, rögtön rá pár nappal velem folytattad? Ennyire szereted … Adam – viselkedett Paula a férfival megvetően.
-Nézd. Paula. Tudom, hibát követtem el. De megbántam. Hidd el nagyon sajnálom. Neked sem akartam fájdalmat okozni…
-Szánalmas vagy Adam – vágott a lány a szavaiba -Megcsaltál engem a saját testvéremmel …
-Hogy én csaltalak meg? – mosolyodott el a férfi, majd lassan Paula füléhez hajolt. -Beszélhetnénk akkor arról, hogy ki is csalta meg a férjét … Paula.
A férfi vigyorogva nézte a dühös lány arcát. Szinte felforrt a méregtől, miközben Adam csak mosolygott.
-Tudod nagyon jól, hogy megígértem, el fogok válni…
-Ne vágd ezt az arcomba Paula. Kérlek. Mindig is tudtad, hogy soha nem fogsz elválni a férjedtől. Hisz tudtad … hisz tudtad, hogy halálos beteg. Hogy rákos – vetette a lány szemébe a tényt.
Paula férje tényleg halálos beteg volt, csak azt nem tudták megmondani, hogy még menyi ideje van hátra. A lány megdöbbenve hallgatta Adam szavait. Hirtelen azt sem tudta merre forduljon, hisz ezt titkolta a férfi elől. Majd összeszedte minden erejét és bátorságát.
-Na és? –emelte meg a fejét a lány – Talán fáj ez neked?
-Nekem nem fáj Paula. Te voltál az, aki hazudtál nekem mindig. Soha nem is szerettél…
-De igen is szerettelek. Mindig szerettelek és ezt te is tudod nagyon jól. Csak egy kis időt kértem még tőled.
-És mennyit? Napokat? Heteket? Hónapokat? Vagy talán éveket? Paula szerinted mennyit vártam volna rád? Nekem te kellettél és nem a vagyon. Ha most aljas lettem volna, akkor igen is kivárom míg meghal a férjed. Hisz hiába titkoltad előttem, hogy haldoklik, én már tudtam róla. De azt hiszem ennek semmi értelme nincs. Beleszerettem a testvéredbe, mert ő jobb mint te. Elvarázsolt engem a belsőjével. Az lehet, hogy egyformán szépek vagytok. De az ő belsője szebb, mint a tied. Ezt azt hiszem tudomásul vehetnéd már végre.
Adam szavai nagyon rosszul érintették Paula lelkét. Egyfajta haragot és féltékenységet kezdett el érezni testvére iránt
-Paula? –lépett oda hirtelen Laura a testvéréhez és ránézett a férfira. Szinte majdnem összeesett a meglepetéstől, amikor Adam szemeibe nézett -Adam? Jesszusom … te mit keresel itt?
folyt. köv. ...
2009. február 18., szerda
Elég
Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Már bejelentették a járatot. A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának: "Szeretlek, és eleget kívánok neked." A lány így válaszolt: "Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu."
Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privát szféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
"Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?" "Igen", válaszoltam én. "Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?" "Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz" mondta ő. Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?" Mosolyogni kezdett. "Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták." Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. "Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból." Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:
Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid. Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van. Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra. Ekkor sírva fakadt és elsétált.
Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni. Csak, ha kívánod, küldd ezt a történetet tovább azoknak az embereknek, akiket sose fogsz elfelejteni, és annak se felejtsd el visszaküldeni, akitől te kaptad. Amennyiben senkinek se küldöd el, azt jelentheti, hogy annyira sietsz az életben, hogy a barátaidról megfeledkeztél.
Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privát szféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
"Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?" "Igen", válaszoltam én. "Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?" "Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz" mondta ő. Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?" Mosolyogni kezdett. "Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták." Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. "Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból." Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:
Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid. Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van. Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra. Ekkor sírva fakadt és elsétált.
Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni. Csak, ha kívánod, küldd ezt a történetet tovább azoknak az embereknek, akiket sose fogsz elfelejteni, és annak se felejtsd el visszaküldeni, akitől te kaptad. Amennyiben senkinek se küldöd el, azt jelentheti, hogy annyira sietsz az életben, hogy a barátaidról megfeledkeztél.
SZÁNJ ARRA IS IDŐT, HOGY ÉLJ....
Minden számomra fontos embernek szeretettel!
Köszönet boszikámnak,
hogy ez írást elküldte
nekem e-mailban :)
hogy ez írást elküldte
nekem e-mailban :)
2009. február 12., csütörtök
2009. február 6., péntek
Tengernyi vágy - 3.rész
De mind hiába. Laura eltűnt a szeme elől.
Laura gondolatai csak cikáztak még a kocsiban is, miközben a város forgatagában a megbeszélésre sietett.
Délután a két lány bevásárló körutat terveztek, hogy felkészüljenek a Riói útra. Úgy tervezték, kihasználják az alkalmat és eltöltenek ott egy teljes hetet. Paula szinte minden előkelő helyre becipelte testvérét és mindent megvettek maguknak ami kellett az utazáshoz.
Pár nap elteltével Paula hulla fáradtan esett a nappali kanapéjára. Levette cipőjét, majd a bokáját kezdte masszírozni, amely már a nap végére igen fájt neki. Ekkor megszólalt a nappaliban lévő vezetékes telefon.
-Igen tessék, itt Paula Hertez-szólt a lány a telefonba.
-Szia Paula, Adam vagyok-szólt vissza a vonal túlsó végéről egy férfi hang.
Igen ő volt az. Adam Costa.
Paula hirtelen felállt és a nappaliban fel alá járva idegesen szólt a férfihoz.
-Meg mondtam Adam, hogy ne hívj többet minket. Azt hiszem világos voltam és érthető. Nem? –reszketett a lány egész teste a méregtől.
-Paula érts meg. A testvéreddel akarok beszélni és ne dugdosd előlem. Nem akarok semmi rosszat tőle, beszélni…
-Nem, nem és nem! –kiabálta a lány.
-Nem fogom Laurát a közeledbe engedni soha és jobb lesz ha elfelejtesz minket örökre … mind kettőnket. Valaha szerettelek Adam. Mára ez átment gyűlöletbe. Ne hogy azt hidd, hagyni fogom, hogy becsapd a testvéremet.Soha Adam! Érted?! Soha! –kiabálta a lány majd lecsapta a telefont.
Paula dühösen ledobta magát újból a nappali díványára.
-Nem lesz ez így jó. Nagyon nem. –gondolkozott el hangosan, amikor hirtelen Laura lépett a nappaliba.
-Te még fent vagy Laura? –kérdezte tőle a lány, kinek egyre hevesebben vert a szíve,arra gondolva, talán testvére hallotta az előbbi telefon beszélgetést. Paula felállt, testvére elé lépett. A két lány egymás szemébe néztek.
-Miért vagy ideges Paula? –kérdezte tőle kérdőn a lány szemöldökét ráncolva.
-Á semmi csak egy kicsit fáradt vagyok –lépett a bárpulthoz közben, majd folytatta.
-Tölthetek neked is egy martinit?
-Nem, nem. Köszönöm. Csak az előbb úgy hallottam valakivel mintha kiabáltál volna.
-Á semmiség –jelent meg egy hatalmas mosoly Paula arcán.
-Tudod milyenek ezek az alkalmazottak. Ha nem figyelsz oda, máris megtörténik a baj.
-Jól van … ha te mondod … de én azt hiszem megyek lefeküdni. Holnap korán kelünk. Mikor is indul a gép Rióba?
-9-kor kedvesem, úgy hogy aludd ki magad. Nagyon sok dolgunk lesz még holnap és hát ott lesz Rió, még fel is kellene fedezni. Nem így gondolod? –mosolygott tovább Paula.
-De igen –mondta álmosan testvére, majd elindult ki a nappaliból.
Paula egy martini társaságában újra a díványra ült. Gondolatai már a fejében kezdtek el cikázni. Adam Costa-ra gondolt egyre elmélyültebben, miközben a düh és harag gyűlt benne.
-Nem hiszem el, hogy ez az alak még képes ide telefonálni, azok után, amit tett velem. Amit tett a testvéremmel. Nem tudom elhinni. De ennek a végére pontot kell tennem. Én már rég elfelejtettem őt, most Laurának kell elfelejtenie. Nem érdemli meg a húgomat. Soha nem fogom engedni, hogy együtt maradjanak. Soha…
Másnap reggel Paula korán kelt. Még mielőtt elindultak volna Rióba, előtte felhívta Adam-et.
-Szia Adam, Paula vagyok –szólt a telefonba a lány, majd folytatta.
-Szeretnék majd veled találkozni. De nem most. Jövőhét végén megfelelne neked?
-Miért nem jó neked előtte? –kérdezte tőle a férfi érces hangon.
-Rióba kell utaznunk, hogy az ügyeimet intézzük. Lehet eladom a vállalatot és majd csak egy hét múlva jövünk vissza.
-Rendben. Ha visszajöttetek, várom a hívásod … Paula –válaszolt vissza neki a férfi.
-Rendben … Adam –mondta a lány nyugodt hangon majd letette a telefont.
Két órával később már a gépen ült a két testvér. Laura fejében csak az járt, hogy vajon miért volt testvére előző este annyira ideges, hisz soha nem szokott kiabálni semmiért, még akkor sem, ha esetleg valami baleset lenne valamelyik építkezésen. Nem értette a dolgot. Paula fejében pedig újra előkerültek a régi emlékek. Azok, amelyeket valamikor Adam Costa-val átélt. Bár soha nem mert róla senkinek beszélni, még Laurának sem, de akkor is nagyon szerette a férfit. Az emlékek suhantak át az agyán mint tavaszi szellő az erdők lombjain keresztül. Szinte még mindig megremegett a teste, ahogy rá gondolt.
Két óra múlva Rióba értek. Hatalmas tömeg és nyüzsgés volt a reptéren. Gyorsan fogtak egy taxit. Paula megadta a szálloda címét a sofőrnek, majd a két lány örömmel tele élvezték a város szépségét …
Laura gondolatai csak cikáztak még a kocsiban is, miközben a város forgatagában a megbeszélésre sietett.
Délután a két lány bevásárló körutat terveztek, hogy felkészüljenek a Riói útra. Úgy tervezték, kihasználják az alkalmat és eltöltenek ott egy teljes hetet. Paula szinte minden előkelő helyre becipelte testvérét és mindent megvettek maguknak ami kellett az utazáshoz.
Pár nap elteltével Paula hulla fáradtan esett a nappali kanapéjára. Levette cipőjét, majd a bokáját kezdte masszírozni, amely már a nap végére igen fájt neki. Ekkor megszólalt a nappaliban lévő vezetékes telefon.
-Igen tessék, itt Paula Hertez-szólt a lány a telefonba.
-Szia Paula, Adam vagyok-szólt vissza a vonal túlsó végéről egy férfi hang.
Igen ő volt az. Adam Costa.
Paula hirtelen felállt és a nappaliban fel alá járva idegesen szólt a férfihoz.
-Meg mondtam Adam, hogy ne hívj többet minket. Azt hiszem világos voltam és érthető. Nem? –reszketett a lány egész teste a méregtől.
-Paula érts meg. A testvéreddel akarok beszélni és ne dugdosd előlem. Nem akarok semmi rosszat tőle, beszélni…
-Nem, nem és nem! –kiabálta a lány.
-Nem fogom Laurát a közeledbe engedni soha és jobb lesz ha elfelejtesz minket örökre … mind kettőnket. Valaha szerettelek Adam. Mára ez átment gyűlöletbe. Ne hogy azt hidd, hagyni fogom, hogy becsapd a testvéremet.Soha Adam! Érted?! Soha! –kiabálta a lány majd lecsapta a telefont.
Paula dühösen ledobta magát újból a nappali díványára.
-Nem lesz ez így jó. Nagyon nem. –gondolkozott el hangosan, amikor hirtelen Laura lépett a nappaliba.
-Te még fent vagy Laura? –kérdezte tőle a lány, kinek egyre hevesebben vert a szíve,arra gondolva, talán testvére hallotta az előbbi telefon beszélgetést. Paula felállt, testvére elé lépett. A két lány egymás szemébe néztek.
-Miért vagy ideges Paula? –kérdezte tőle kérdőn a lány szemöldökét ráncolva.
-Á semmi csak egy kicsit fáradt vagyok –lépett a bárpulthoz közben, majd folytatta.
-Tölthetek neked is egy martinit?
-Nem, nem. Köszönöm. Csak az előbb úgy hallottam valakivel mintha kiabáltál volna.
-Á semmiség –jelent meg egy hatalmas mosoly Paula arcán.
-Tudod milyenek ezek az alkalmazottak. Ha nem figyelsz oda, máris megtörténik a baj.
-Jól van … ha te mondod … de én azt hiszem megyek lefeküdni. Holnap korán kelünk. Mikor is indul a gép Rióba?
-9-kor kedvesem, úgy hogy aludd ki magad. Nagyon sok dolgunk lesz még holnap és hát ott lesz Rió, még fel is kellene fedezni. Nem így gondolod? –mosolygott tovább Paula.
-De igen –mondta álmosan testvére, majd elindult ki a nappaliból.
Paula egy martini társaságában újra a díványra ült. Gondolatai már a fejében kezdtek el cikázni. Adam Costa-ra gondolt egyre elmélyültebben, miközben a düh és harag gyűlt benne.
-Nem hiszem el, hogy ez az alak még képes ide telefonálni, azok után, amit tett velem. Amit tett a testvéremmel. Nem tudom elhinni. De ennek a végére pontot kell tennem. Én már rég elfelejtettem őt, most Laurának kell elfelejtenie. Nem érdemli meg a húgomat. Soha nem fogom engedni, hogy együtt maradjanak. Soha…
Másnap reggel Paula korán kelt. Még mielőtt elindultak volna Rióba, előtte felhívta Adam-et.
-Szia Adam, Paula vagyok –szólt a telefonba a lány, majd folytatta.
-Szeretnék majd veled találkozni. De nem most. Jövőhét végén megfelelne neked?
-Miért nem jó neked előtte? –kérdezte tőle a férfi érces hangon.
-Rióba kell utaznunk, hogy az ügyeimet intézzük. Lehet eladom a vállalatot és majd csak egy hét múlva jövünk vissza.
-Rendben. Ha visszajöttetek, várom a hívásod … Paula –válaszolt vissza neki a férfi.
-Rendben … Adam –mondta a lány nyugodt hangon majd letette a telefont.
Két órával később már a gépen ült a két testvér. Laura fejében csak az járt, hogy vajon miért volt testvére előző este annyira ideges, hisz soha nem szokott kiabálni semmiért, még akkor sem, ha esetleg valami baleset lenne valamelyik építkezésen. Nem értette a dolgot. Paula fejében pedig újra előkerültek a régi emlékek. Azok, amelyeket valamikor Adam Costa-val átélt. Bár soha nem mert róla senkinek beszélni, még Laurának sem, de akkor is nagyon szerette a férfit. Az emlékek suhantak át az agyán mint tavaszi szellő az erdők lombjain keresztül. Szinte még mindig megremegett a teste, ahogy rá gondolt.
Két óra múlva Rióba értek. Hatalmas tömeg és nyüzsgés volt a reptéren. Gyorsan fogtak egy taxit. Paula megadta a szálloda címét a sofőrnek, majd a két lány örömmel tele élvezték a város szépségét …
2009. január 29., csütörtök
Tengernyi vágy - 2.rész
Kavarogtak gondolatai, amikor Adam hirtelen odalépett a lányhoz és megcsókolta. Forrón, szenvedélyesen adta át Laura az érzésnek …
-Laura …Laura …
Hirtelen a lány kinyitotta a szemét és csak akkor döbbent rá, hogy mind ezt csak álmodta.
-Laura el fogsz késni a munka helyedről- figyelmeztette Paula a lányt.
Paula Hertez Laura Elena nővére volt. Bár igaz, hogy ikrek voltak a lányok, mégis különbözött a természetük. Míg Paula egy kicsit forróbb vérű volt, vehemensebb, addig Laura Elena visszafogottabb és szerényebb volt mindenben.
-Megint azt álmodtam Laura. Ugyanazt- ült fel a lány álmos szemekkel az ágyban, majd folytatta.
-Újra átéltem a találkozásunkat és…
-Na nem. Ezt már nem hiszem el- hitetlenkedett Paula
-Még 3 hónap után is ő jár a fejedben?-nézett a testvérére ledöbbenve a lány.
-Talán egy kicsit összekaphatnád magad. Nem is tudom –járkált a lakásban gondolkozva Paula, majd hirtelen mint aki megvilágosodik, felnézett.
-Igen, igen. Eljössz velem –és egy széles mosoly jelent meg az arcán.
-Hova kellene nekem menni? –nézte testvérét kérdőn Laura.
Paula az ágy szélére ült, megfogta testvére kezét, majd folytatta.
-Egy pár nap múlva Rióba kell utaznom. Tudod amikor George a férjem meghalt, rám hagyott mindent és még mindig nem értek az üzleteivel kapcsolatban sok mindent. Te segíthetnél nekem. Ott lennél velem és tanácsokat adhatnál, ha más nem is, kioktatsz. Maximum nem fogadom el őket. Na? Mit szólsz hozzá? –kérdezte izgatottan és hatalmas mosoly kíséretében a lány.
-Nem is tudom –mentegetőzött.
-Itt ez a hatalmas ház, amiben élsz, én csak úgy ide csöppentem hozzád…
-Igen … de csak azért, hogy ne legyek egyedül és te sem vagy az- nyugtatta Paula a testvérét.
-nem hiszem, hogy annyira jó társaság lennék…
Paula hírtelen felpattant az ágy széléről és dühösen Laura felé fordult.
-Na tudod mit hugicám? Jössz és kész. Nincs mellébeszélés és kifogás –majd hírtelen kisietett Laura szobájából, de az ajtóban még megjegyezte hangosan.
-Ha enni akarsz fél óra múlva reggeli!
Laura fújt egy nagyot és bosszantotta nővére erőszakos természete. Honnan tudja, hogy mi kell neki!? Hogy mi jó neki!? Bosszankodott magában és a zuhanyzó felé vette az irányt.
Nem sokkal később az ebédlőben reggeliztek ketten. Laura szeretett élni és mindig is azt szerette, ha tele van az étkezéseknél az asztal ennivalóval.
-Na látom megint hadsereget vársz- gúnyolódott Laura.
-Igen, jól mondod. Hadsereget. És a hadsereg én vagyok, úgy hogy ne is állj ellent. Jössz velem Rióba.
-De minek menjek én Rióba? Elárulnád?
-Majd meglátod. Tartogatok számodra egy kis meglepetést. Elárulni nem fogom, ezt előre megmondom. Annyi biztos, legalább kimozdulsz ebből a hatalmas házból. Itt a birtokon nincs semmi ilyenkor. Már ősz van, viszlek oda ahol nyár van. Kell a pihenés neked is. Na persze nekem meg a segítség –mosolyodott el huncutul Paula aki idő közben befejezte a reggelit.
-Az irodában várlak. Kérlek siess, mert értekezlet lesz egy óra múlva –közölte a lány testvérével, és egy lendülettel elhagyta az ebédlőt.
Laura nem evett valami túl sokat, ellenben a nővére. Paula 10 perccel hamarabb született meg és mindig is ő volt a testvérek között a határozottabb. Amikor megjelenik valahol, szinte forr a levegő a személyiségétől. Néha egy kissé kihívóan viselkedik, ezért akad egy-egy vetélytársa, legyen szó bármiről. Ő szereti a kihívásokat, szembe néz velük. Ellentétben Laura, aki szinte állandó fél a kudarcoktól. Fél elesni, mert nem tudja, vajon képes lesz-e valaha felállni az életben.
A lány gondolatai újra elkalandoztak Adam Costa felé. Nem tudta mi van a férfival. Eltöltöttek egy csodálatos napot, éjszakát, majd később hiába kereste. Soha nem vette fel többet a telefont. Amikor is egyszer a két lány elmentek vacsorázni egy vendéglőbe és az egyik asztalnál megpillantotta szemeivel Adamat … egy hölgy társaságában. Akkor Laura szíve összeszorult és hirtelen megállt. Adam észrevette a lányt, nem lehetett nem észrevenni őket, hisz Paula akkor is hozta a formáját. Laura el akart tűnni, hogy a férfi ne vegye észre, de már akkor késő volt. Adam felállt az asztaluknál és a lány felé indult. Ekkor Laura kisietett az étteremből. Adam pedig amikor észrevette, hogy a lány menekülni akar előle, kirohant utána…
-Laura …Laura …
Hirtelen a lány kinyitotta a szemét és csak akkor döbbent rá, hogy mind ezt csak álmodta.
-Laura el fogsz késni a munka helyedről- figyelmeztette Paula a lányt.
Paula Hertez Laura Elena nővére volt. Bár igaz, hogy ikrek voltak a lányok, mégis különbözött a természetük. Míg Paula egy kicsit forróbb vérű volt, vehemensebb, addig Laura Elena visszafogottabb és szerényebb volt mindenben.
-Megint azt álmodtam Laura. Ugyanazt- ült fel a lány álmos szemekkel az ágyban, majd folytatta.
-Újra átéltem a találkozásunkat és…
-Na nem. Ezt már nem hiszem el- hitetlenkedett Paula
-Még 3 hónap után is ő jár a fejedben?-nézett a testvérére ledöbbenve a lány.
-Talán egy kicsit összekaphatnád magad. Nem is tudom –járkált a lakásban gondolkozva Paula, majd hirtelen mint aki megvilágosodik, felnézett.
-Igen, igen. Eljössz velem –és egy széles mosoly jelent meg az arcán.
-Hova kellene nekem menni? –nézte testvérét kérdőn Laura.
Paula az ágy szélére ült, megfogta testvére kezét, majd folytatta.
-Egy pár nap múlva Rióba kell utaznom. Tudod amikor George a férjem meghalt, rám hagyott mindent és még mindig nem értek az üzleteivel kapcsolatban sok mindent. Te segíthetnél nekem. Ott lennél velem és tanácsokat adhatnál, ha más nem is, kioktatsz. Maximum nem fogadom el őket. Na? Mit szólsz hozzá? –kérdezte izgatottan és hatalmas mosoly kíséretében a lány.
-Nem is tudom –mentegetőzött.
-Itt ez a hatalmas ház, amiben élsz, én csak úgy ide csöppentem hozzád…
-Igen … de csak azért, hogy ne legyek egyedül és te sem vagy az- nyugtatta Paula a testvérét.
-nem hiszem, hogy annyira jó társaság lennék…
Paula hírtelen felpattant az ágy széléről és dühösen Laura felé fordult.
-Na tudod mit hugicám? Jössz és kész. Nincs mellébeszélés és kifogás –majd hírtelen kisietett Laura szobájából, de az ajtóban még megjegyezte hangosan.
-Ha enni akarsz fél óra múlva reggeli!
Laura fújt egy nagyot és bosszantotta nővére erőszakos természete. Honnan tudja, hogy mi kell neki!? Hogy mi jó neki!? Bosszankodott magában és a zuhanyzó felé vette az irányt.
Nem sokkal később az ebédlőben reggeliztek ketten. Laura szeretett élni és mindig is azt szerette, ha tele van az étkezéseknél az asztal ennivalóval.
-Na látom megint hadsereget vársz- gúnyolódott Laura.
-Igen, jól mondod. Hadsereget. És a hadsereg én vagyok, úgy hogy ne is állj ellent. Jössz velem Rióba.
-De minek menjek én Rióba? Elárulnád?
-Majd meglátod. Tartogatok számodra egy kis meglepetést. Elárulni nem fogom, ezt előre megmondom. Annyi biztos, legalább kimozdulsz ebből a hatalmas házból. Itt a birtokon nincs semmi ilyenkor. Már ősz van, viszlek oda ahol nyár van. Kell a pihenés neked is. Na persze nekem meg a segítség –mosolyodott el huncutul Paula aki idő közben befejezte a reggelit.
-Az irodában várlak. Kérlek siess, mert értekezlet lesz egy óra múlva –közölte a lány testvérével, és egy lendülettel elhagyta az ebédlőt.
Laura nem evett valami túl sokat, ellenben a nővére. Paula 10 perccel hamarabb született meg és mindig is ő volt a testvérek között a határozottabb. Amikor megjelenik valahol, szinte forr a levegő a személyiségétől. Néha egy kissé kihívóan viselkedik, ezért akad egy-egy vetélytársa, legyen szó bármiről. Ő szereti a kihívásokat, szembe néz velük. Ellentétben Laura, aki szinte állandó fél a kudarcoktól. Fél elesni, mert nem tudja, vajon képes lesz-e valaha felállni az életben.
A lány gondolatai újra elkalandoztak Adam Costa felé. Nem tudta mi van a férfival. Eltöltöttek egy csodálatos napot, éjszakát, majd később hiába kereste. Soha nem vette fel többet a telefont. Amikor is egyszer a két lány elmentek vacsorázni egy vendéglőbe és az egyik asztalnál megpillantotta szemeivel Adamat … egy hölgy társaságában. Akkor Laura szíve összeszorult és hirtelen megállt. Adam észrevette a lányt, nem lehetett nem észrevenni őket, hisz Paula akkor is hozta a formáját. Laura el akart tűnni, hogy a férfi ne vegye észre, de már akkor késő volt. Adam felállt az asztaluknál és a lány felé indult. Ekkor Laura kisietett az étteremből. Adam pedig amikor észrevette, hogy a lány menekülni akar előle, kirohant utána…
folyt.köv...
2009. január 24., szombat
Tengernyi vágy - 1.rész
Laura kilépett a lakásból. Rohant a lift felé, de sajnos megint nem működött, így kénytelen volt újra a lépcsőt használni. Szinte nem is foglalkozott azzal, hogy tűsarkú szandálja meg akad-e a lépcső szélében, hisz csak egy felé irányultak gondolatai. Egy férfi felé, akit nem rég ismert meg és aki felkavarta szívében a szunnyadó vágyakat. Adam-nak hívták és épp hozzá igyekezett a lány, aki már késésben volt.
Amikor leért a kapualjba, lágyan hullámzó vörös hajába túrt és a rá váró taxit fürkészte barna szemeivel. Forróság volt, nyár közepe. Laura nehezen viselte a délutáni hőséget. Beült és a vezetőnek megadta a címet. A lány gondolatai továbbra is a férfi körül mozogtak.
Bár még csak pár hónapja ismeri és személyesen még csak most találkoznak először, de a vágyat Adam felé egyre erősebben érezte. Vajon milyen lesz első találkozásunk? Vajon tényleg ugyan azt a férfit fogom benne látni, mint képzeletemben? A gondolatok csak úgy cikáztak fejében, miközben lassan odaértek ahhoz a kis motelhez ahol a találkozót beszélték meg.
Laura remegő lábakkal lépett ki a taxiból. Elindult a recepció felé.
Egy kellemes hangú hölgy állt a pult mögött.
- Segíthetek? - kérdezte Laurától a hölgy mosolyogva.
-Igen kérem egy szobát foglaltak le tegnap Adam Costa néven.
-Máris adom a kulcsokat – felelte a recepciós, majd Laura kezébe nyomta azokat.
-Mr.Costa hagyott önnek egy üzenetet a nap folyamán. Elnézését kéri, de lehet késni fog egy kicsit – mosolygott tovább a recepciós.
-Köszönöm – válaszolta Laura, majd lassan elindult, hogy megkeresse szobáját. Ahogy kinyitotta a szoba ajtaját, megállt és körülnézett. Kellemes szobának tűnt. Hatalmas francia ággyal a közepén és minden jóval ellátva. Igazi hangulatos és romantikus szoba volt tele kényelemmel.
Laura becsukta az ajtót, lazán az asztalra dobta a kulcsot, majd elfeküdt lezseren, az ágyon. Nem tudta magát megnyugtatni, ideges volt. Nem merte a férfit felhívni sem. Nem akarta zavarni és nem akarta elijeszteni sem magától. Csak várt türelmesen az ágyon feküdve, amikor hírtelen az az ötlete támadt, hogy lezuhanyozik. Talán egy kicsit jobban fogom érezni magam- gondolta magában, miközben a szobában lévő lemezjátszóba feltett egy, a lemezek közül kiválasztott lágy és kellemes latin hangzású zenét.
Lágyan ledobta magáról könnyű nyári ruháját és a zuhanyzó alá lépett. Ez idő közben Adam Costa is megérkezett a motelhez és a recepció felé vette az irányt.
-Laura Elena Hertez kisasszony megérkezett már? – kérdezte a férfi egy kicsit sietősen.
-Igen Uram már a kisasszony itt van – mosolygott.
-Köszönöm – válaszolta a férfi és a lifthez sietett.
Meglepődött, amikor hiába kopogott a szoba ajtaján, senki nem válaszolt. Lassan benyitott Adam és az ajtót óvatosan becsukta maga mögött, miközben meghallotta, hogy Laura a fürdőszobában tartózkodik. Nem akarta megzavarni, ezért inkább leült az ágy szélére. Ekkor Laura a törölközőt magára csavarva kilépett a fürdőből. A lány testét a gőz szinte maga köré fonta. Mintha csak egy lepel lett volna még rajta. Adam a látvány hatására nem tudott megszólalni. Ott álltak egymás előtt és egymás szemeit fürkészték. Laura szinte teljesen le blokkolt amikor meglátta azt a férfit, akit már hónapok óta meg akart ismerni. És most itt volt a pillanat. Varázslatos pillanatnak tűnt ez. Szóhoz sem jutott. Az elmúlt hetek telefon beszélgetései és levelezései jutottak az eszébe. Azok a gyönyörű szavak melyekkel a férfi halmozta el őt…
Amikor leért a kapualjba, lágyan hullámzó vörös hajába túrt és a rá váró taxit fürkészte barna szemeivel. Forróság volt, nyár közepe. Laura nehezen viselte a délutáni hőséget. Beült és a vezetőnek megadta a címet. A lány gondolatai továbbra is a férfi körül mozogtak.
Bár még csak pár hónapja ismeri és személyesen még csak most találkoznak először, de a vágyat Adam felé egyre erősebben érezte. Vajon milyen lesz első találkozásunk? Vajon tényleg ugyan azt a férfit fogom benne látni, mint képzeletemben? A gondolatok csak úgy cikáztak fejében, miközben lassan odaértek ahhoz a kis motelhez ahol a találkozót beszélték meg.
Laura remegő lábakkal lépett ki a taxiból. Elindult a recepció felé.
Egy kellemes hangú hölgy állt a pult mögött.
- Segíthetek? - kérdezte Laurától a hölgy mosolyogva.
-Igen kérem egy szobát foglaltak le tegnap Adam Costa néven.
-Máris adom a kulcsokat – felelte a recepciós, majd Laura kezébe nyomta azokat.
-Mr.Costa hagyott önnek egy üzenetet a nap folyamán. Elnézését kéri, de lehet késni fog egy kicsit – mosolygott tovább a recepciós.
-Köszönöm – válaszolta Laura, majd lassan elindult, hogy megkeresse szobáját. Ahogy kinyitotta a szoba ajtaját, megállt és körülnézett. Kellemes szobának tűnt. Hatalmas francia ággyal a közepén és minden jóval ellátva. Igazi hangulatos és romantikus szoba volt tele kényelemmel.
Laura becsukta az ajtót, lazán az asztalra dobta a kulcsot, majd elfeküdt lezseren, az ágyon. Nem tudta magát megnyugtatni, ideges volt. Nem merte a férfit felhívni sem. Nem akarta zavarni és nem akarta elijeszteni sem magától. Csak várt türelmesen az ágyon feküdve, amikor hírtelen az az ötlete támadt, hogy lezuhanyozik. Talán egy kicsit jobban fogom érezni magam- gondolta magában, miközben a szobában lévő lemezjátszóba feltett egy, a lemezek közül kiválasztott lágy és kellemes latin hangzású zenét.
Lágyan ledobta magáról könnyű nyári ruháját és a zuhanyzó alá lépett. Ez idő közben Adam Costa is megérkezett a motelhez és a recepció felé vette az irányt.
-Laura Elena Hertez kisasszony megérkezett már? – kérdezte a férfi egy kicsit sietősen.
-Igen Uram már a kisasszony itt van – mosolygott.
-Köszönöm – válaszolta a férfi és a lifthez sietett.
Meglepődött, amikor hiába kopogott a szoba ajtaján, senki nem válaszolt. Lassan benyitott Adam és az ajtót óvatosan becsukta maga mögött, miközben meghallotta, hogy Laura a fürdőszobában tartózkodik. Nem akarta megzavarni, ezért inkább leült az ágy szélére. Ekkor Laura a törölközőt magára csavarva kilépett a fürdőből. A lány testét a gőz szinte maga köré fonta. Mintha csak egy lepel lett volna még rajta. Adam a látvány hatására nem tudott megszólalni. Ott álltak egymás előtt és egymás szemeit fürkészték. Laura szinte teljesen le blokkolt amikor meglátta azt a férfit, akit már hónapok óta meg akart ismerni. És most itt volt a pillanat. Varázslatos pillanatnak tűnt ez. Szóhoz sem jutott. Az elmúlt hetek telefon beszélgetései és levelezései jutottak az eszébe. Azok a gyönyörű szavak melyekkel a férfi halmozta el őt…
folyt.köv. ...
2009. január 12., hétfő
Kavarodó érzések
Van egy világ melyben él az ember lelke és szíve. Egy világ mely kegyetlen, gyötrelmes és néha akkora boldogságot ad amekkorára számítani sem lehetne. Sokszor vagy egyedül. Felkelsz unottan, végzed a napi teendőidet, este pedig elalvás előtt azon gyötrődsz: -vajon miért van ez? mit vétettem, vagy mit kellene jobban csinálnom? Egymás után teszed fel a kérdéseket magadnak s keresed a választ. Olyan ez mint amikor a lelked helyén egy kosár van és az érzéseid pedig az almák. Amikor pedig kavarognak a gondolatok, az olyan, mint amikor a kosárból kihullik az összes alma. Nekiállsz válogatni. A romlottat kiszedni, a jót pedig visszatenni. De mi van akkor, ha belép életünkbe Valaki és az almáit eléd gurítja de ez téged váratlanul és hírtelen ér? Mit teszel akkor? Az Idő pedig sürget, mert az almák tovább gurulhatnak.
Nem tudod eldönteni, mire van szükséged. A szíved vágyik az új almák után de félsz egy újabb csalódástól, mások almáját a kosaradba tenni. Hisz az a kosár újra kiborulhat, vagy rosszabb esetben mérgezett almába harapsz. Nos kedves olvasó közönség kérdezem én ... mit tennél te ilyenkor? Ebben az esetben józan ésszel lehet-e gondolkozni vagy a szívünkre hagyatkozva érdeklődően és kíváncsian az idegen almákat rakjuk a kosárba?
Nem tudod eldönteni, mire van szükséged. A szíved vágyik az új almák után de félsz egy újabb csalódástól, mások almáját a kosaradba tenni. Hisz az a kosár újra kiborulhat, vagy rosszabb esetben mérgezett almába harapsz. Nos kedves olvasó közönség kérdezem én ... mit tennél te ilyenkor? Ebben az esetben józan ésszel lehet-e gondolkozni vagy a szívünkre hagyatkozva érdeklődően és kíváncsian az idegen almákat rakjuk a kosárba?
2009. január 10., szombat
2009. január 9., péntek
Fájdalom
Az Élet sokszor űz velünk csúf szenvedést. Ide tartozik első sorban a fájdalom is. Hogy kinek mi fáj, azt mindenki maga tudja, legyen az testi vagy lelki fájdalom.
A testi fájdalmakra általában ott vannak az orvosok ... de a lelki fájdalmat csak mi magunk gyógyíthatjuk meg ... és az Idő.
A lelki fájdalom önmagáért beszél. Hatalmas sóhajok sorozata és válaszok keresése kérdéseinkre melyeket magunk teszünk fel gondolatban.
Vajon mi lett volna ha ...? De általában nem jutunk soha előrébb mint ahol vagyunk. Ha elveszítünk valakit, akit szerettünk, csak a szép emlékek maradnak. De csak akkor ha még mindig érezzük, hogy szeretjük.
Az Élet néha kegyetlen és elragadja Őt. Vagy Ő hagy el minket, vagy Mi küldjük el. A legrosszabb az, ha feláldozzuk valamiért a szerelmünket. Azt mondjuk neki nem szeretjük. Soha nem is szerettük. Nem hisszük el neki, hogy viszont szeret és így tovább és így tovább...
Elengedjük Őt magunk mellől. És amikor egyedül fekszünk az ágyunkban nem marad más csak a szép képek. Az emlékek, melyet senki nem vehet el tőlünk. El kezd hiányozni a tőle kapott szerelem, szenvedély, mámor, megszállottság ... mely nélkül nem lehet élni. S ha már vissza szeretnénk kapni, egyszerűen nem lehet.
Akkor fáj csak igazán, hogy már nincs velünk többé!
A fájdalom ezen része gyötrelmes, kínzó, de mégis oly hatalmas, hogy szinte felfogni nem lehet. De mégis létezik és egyszer mindenkit utólér!
A testi fájdalmakra általában ott vannak az orvosok ... de a lelki fájdalmat csak mi magunk gyógyíthatjuk meg ... és az Idő.
A lelki fájdalom önmagáért beszél. Hatalmas sóhajok sorozata és válaszok keresése kérdéseinkre melyeket magunk teszünk fel gondolatban.
Vajon mi lett volna ha ...? De általában nem jutunk soha előrébb mint ahol vagyunk. Ha elveszítünk valakit, akit szerettünk, csak a szép emlékek maradnak. De csak akkor ha még mindig érezzük, hogy szeretjük.
Az Élet néha kegyetlen és elragadja Őt. Vagy Ő hagy el minket, vagy Mi küldjük el. A legrosszabb az, ha feláldozzuk valamiért a szerelmünket. Azt mondjuk neki nem szeretjük. Soha nem is szerettük. Nem hisszük el neki, hogy viszont szeret és így tovább és így tovább...
Elengedjük Őt magunk mellől. És amikor egyedül fekszünk az ágyunkban nem marad más csak a szép képek. Az emlékek, melyet senki nem vehet el tőlünk. El kezd hiányozni a tőle kapott szerelem, szenvedély, mámor, megszállottság ... mely nélkül nem lehet élni. S ha már vissza szeretnénk kapni, egyszerűen nem lehet.
Akkor fáj csak igazán, hogy már nincs velünk többé!
A fájdalom ezen része gyötrelmes, kínzó, de mégis oly hatalmas, hogy szinte felfogni nem lehet. De mégis létezik és egyszer mindenkit utólér!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
