CATERINA MAGDALENA
CATERINA MAGDALENA

2009. április 24., péntek

NIKOLETTA-2,70 kg. és majd 50 cm


Ma este épp a vacsorához készülődtem, amikor csörgött a vonalas telefonom. Az öcsém volt az Szlovákiából, aki hatalmas örömmel közölte, hogy ma délután 4 órakor megszületett kislánya, Nikoletta.
idézek:
"Nagyon ideges voltam. Végig ott voltam Gabusim mellett, aki hatalmas kínokat és szenvedést élt át.Dettó én is ahogy láttam őt szenvedni. Egész testét átjárta a fájdalom, a kín, szinte remegett mindene. De én ott voltam mellette végig, nem hagytam egy percre sem. Amikor pedig végre a világra jött a kicsi, kis idő múlva felsírt ... majd én is felsírtam."
Mondanom sem kell, hogy e mondatok hallatán "én is felsírtam :) ".
Majd később csak annyit mondott: "Most pedig te jössz".
Elgondolkoztam a dolgon. Szeretnék következő lenni. Szeretnék még én is gyermeket, magam körül családot. Majd később az anyukám vette át a kagylót az öcsémtől, aki szintén Szlovákiában volt testvéreméknél apukámmal együtt. Megkérdezte, hogy mi újság, és hogy mi van a másik unokájával, azaz az én kisfiammal.
Nos már nem is olyan kicsi, hisz majd 8 éves.
Kinéztem az ablakon keresztül az udvarra, ahol is láttam, hogy a szomszédunk lány unokájával játszik és csak annyit feleltem:"Gyakorolja a magánéletet".
Hogy repül az idő. megszületünk, meghalunk és szinte észre sem vesszük az idő múlását.
És még had idézzek egy mondatot, amit a párom nagymamájától hallottam, egy kedves idős hölgy szájából:"Nekem már minden nap egy ajándék".

3 megjegyzés:

  1. Gyönyörű írás volt drágám... Szívet melengető.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kiváló írás mint mindig és öröm is egy gyermek születése nekem van belőle 3-om:)

    VálaszTörlés
  3. Szep iras, oszinte, erzelmes :)

    VálaszTörlés