Tengernyi vágy - 2.rész

Kavarogtak gondolatai, amikor Adam hirtelen odalépett a lányhoz és megcsókolta. Forrón, szenvedélyesen adta át Laura az érzésnek …
-Laura …Laura …
Hirtelen a lány kinyitotta a szemét és csak akkor döbbent rá, hogy mind ezt csak álmodta.
-Laura el fogsz késni a munka helyedről- figyelmeztette Paula a lányt.
Paula Hertez Laura Elena nővére volt. Bár igaz, hogy ikrek voltak a lányok, mégis különbözött a természetük. Míg Paula egy kicsit forróbb vérű volt, vehemensebb, addig Laura Elena visszafogottabb és szerényebb volt mindenben.
-Megint azt álmodtam Laura. Ugyanazt- ült fel a lány álmos szemekkel az ágyban, majd folytatta.
-Újra átéltem a találkozásunkat és…
-Na nem. Ezt már nem hiszem el- hitetlenkedett Paula
-Még 3 hónap után is ő jár a fejedben?-nézett a testvérére ledöbbenve a lány.
-Talán egy kicsit összekaphatnád magad. Nem is tudom –járkált a lakásban gondolkozva Paula, majd hirtelen mint aki megvilágosodik, felnézett.
-Igen, igen. Eljössz velem –és egy széles mosoly jelent meg az arcán.
-Hova kellene nekem menni? –nézte testvérét kérdőn Laura.
Paula az ágy szélére ült, megfogta testvére kezét, majd folytatta.
-Egy pár nap múlva Rióba kell utaznom. Tudod amikor George a férjem meghalt, rám hagyott mindent és még mindig nem értek az üzleteivel kapcsolatban sok mindent. Te segíthetnél nekem. Ott lennél velem és tanácsokat adhatnál, ha más nem is, kioktatsz. Maximum nem fogadom el őket. Na? Mit szólsz hozzá? –kérdezte izgatottan és hatalmas mosoly kíséretében a lány.
-Nem is tudom –mentegetőzött.
-Itt ez a hatalmas ház, amiben élsz, én csak úgy ide csöppentem hozzád…
-Igen … de csak azért, hogy ne legyek egyedül és te sem vagy az- nyugtatta Paula a testvérét.
-nem hiszem, hogy annyira jó társaság lennék…
Paula hírtelen felpattant az ágy széléről és dühösen Laura felé fordult.
-Na tudod mit hugicám? Jössz és kész. Nincs mellébeszélés és kifogás –majd hírtelen kisietett Laura szobájából, de az ajtóban még megjegyezte hangosan.
-Ha enni akarsz fél óra múlva reggeli!
Laura fújt egy nagyot és bosszantotta nővére erőszakos természete. Honnan tudja, hogy mi kell neki!? Hogy mi jó neki!? Bosszankodott magában és a zuhanyzó felé vette az irányt.
Nem sokkal később az ebédlőben reggeliztek ketten. Laura szeretett élni és mindig is azt szerette, ha tele van az étkezéseknél az asztal ennivalóval.
-Na látom megint hadsereget vársz- gúnyolódott Laura.
-Igen, jól mondod. Hadsereget. És a hadsereg én vagyok, úgy hogy ne is állj ellent. Jössz velem Rióba.
-De minek menjek én Rióba? Elárulnád?
-Majd meglátod. Tartogatok számodra egy kis meglepetést. Elárulni nem fogom, ezt előre megmondom. Annyi biztos, legalább kimozdulsz ebből a hatalmas házból. Itt a birtokon nincs semmi ilyenkor. Már ősz van, viszlek oda ahol nyár van. Kell a pihenés neked is. Na persze nekem meg a segítség –mosolyodott el huncutul Paula aki idő közben befejezte a reggelit.
-Az irodában várlak. Kérlek siess, mert értekezlet lesz egy óra múlva –közölte a lány testvérével, és egy lendülettel elhagyta az ebédlőt.
Laura nem evett valami túl sokat, ellenben a nővére. Paula 10 perccel hamarabb született meg és mindig is ő volt a testvérek között a határozottabb. Amikor megjelenik valahol, szinte forr a levegő a személyiségétől. Néha egy kissé kihívóan viselkedik, ezért akad egy-egy vetélytársa, legyen szó bármiről. Ő szereti a kihívásokat, szembe néz velük. Ellentétben Laura, aki szinte állandó fél a kudarcoktól. Fél elesni, mert nem tudja, vajon képes lesz-e valaha felállni az életben.
A lány gondolatai újra elkalandoztak Adam Costa felé. Nem tudta mi van a férfival. Eltöltöttek egy csodálatos napot, éjszakát, majd később hiába kereste. Soha nem vette fel többet a telefont. Amikor is egyszer a két lány elmentek vacsorázni egy vendéglőbe és az egyik asztalnál megpillantotta szemeivel Adamat … egy hölgy társaságában. Akkor Laura szíve összeszorult és hirtelen megállt. Adam észrevette a lányt, nem lehetett nem észrevenni őket, hisz Paula akkor is hozta a formáját. Laura el akart tűnni, hogy a férfi ne vegye észre, de már akkor késő volt. Adam felállt az asztaluknál és a lány felé indult. Ekkor Laura kisietett az étteremből. Adam pedig amikor észrevette, hogy a lány menekülni akar előle, kirohant utána…

folyt.köv...

Tengernyi vágy - 1.rész

Laura kilépett a lakásból. Rohant a lift felé, de sajnos megint nem működött, így kénytelen volt újra a lépcsőt használni. Szinte nem is foglalkozott azzal, hogy tűsarkú szandálja meg akad-e a lépcső szélében, hisz csak egy felé irányultak gondolatai. Egy férfi felé, akit nem rég ismert meg és aki felkavarta szívében a szunnyadó vágyakat. Adam-nak hívták és épp hozzá igyekezett a lány, aki már késésben volt.
Amikor leért a kapualjba, lágyan hullámzó vörös hajába túrt és a rá váró taxit fürkészte barna szemeivel. Forróság volt, nyár közepe. Laura nehezen viselte a délutáni hőséget. Beült és a vezetőnek megadta a címet. A lány gondolatai továbbra is a férfi körül mozogtak.
Bár még csak pár hónapja ismeri és személyesen még csak most találkoznak először, de a vágyat Adam felé egyre erősebben érezte. Vajon milyen lesz első találkozásunk? Vajon tényleg ugyan azt a férfit fogom benne látni, mint képzeletemben? A gondolatok csak úgy cikáztak fejében, miközben lassan odaértek ahhoz a kis motelhez ahol a találkozót beszélték meg.
Laura remegő lábakkal lépett ki a taxiból. Elindult a recepció felé.
Egy kellemes hangú hölgy állt a pult mögött.
- Segíthetek? - kérdezte Laurától a hölgy mosolyogva.
-Igen kérem egy szobát foglaltak le tegnap Adam Costa néven.
-Máris adom a kulcsokat – felelte a recepciós, majd Laura kezébe nyomta azokat.
-Mr.Costa hagyott önnek egy üzenetet a nap folyamán. Elnézését kéri, de lehet késni fog egy kicsit – mosolygott tovább a recepciós.
-Köszönöm – válaszolta Laura, majd lassan elindult, hogy megkeresse szobáját. Ahogy kinyitotta a szoba ajtaját, megállt és körülnézett. Kellemes szobának tűnt. Hatalmas francia ággyal a közepén és minden jóval ellátva. Igazi hangulatos és romantikus szoba volt tele kényelemmel.
Laura becsukta az ajtót, lazán az asztalra dobta a kulcsot, majd elfeküdt lezseren, az ágyon. Nem tudta magát megnyugtatni, ideges volt. Nem merte a férfit felhívni sem. Nem akarta zavarni és nem akarta elijeszteni sem magától. Csak várt türelmesen az ágyon feküdve, amikor hírtelen az az ötlete támadt, hogy lezuhanyozik. Talán egy kicsit jobban fogom érezni magam- gondolta magában, miközben a szobában lévő lemezjátszóba feltett egy, a lemezek közül kiválasztott lágy és kellemes latin hangzású zenét.
Lágyan ledobta magáról könnyű nyári ruháját és a zuhanyzó alá lépett. Ez idő közben Adam Costa is megérkezett a motelhez és a recepció felé vette az irányt.
-Laura Elena Hertez kisasszony megérkezett már? – kérdezte a férfi egy kicsit sietősen.
-Igen Uram már a kisasszony itt van – mosolygott.
-Köszönöm – válaszolta a férfi és a lifthez sietett.
Meglepődött, amikor hiába kopogott a szoba ajtaján, senki nem válaszolt. Lassan benyitott Adam és az ajtót óvatosan becsukta maga mögött, miközben meghallotta, hogy Laura a fürdőszobában tartózkodik. Nem akarta megzavarni, ezért inkább leült az ágy szélére. Ekkor Laura a törölközőt magára csavarva kilépett a fürdőből. A lány testét a gőz szinte maga köré fonta. Mintha csak egy lepel lett volna még rajta. Adam a látvány hatására nem tudott megszólalni. Ott álltak egymás előtt és egymás szemeit fürkészték. Laura szinte teljesen le blokkolt amikor meglátta azt a férfit, akit már hónapok óta meg akart ismerni. És most itt volt a pillanat. Varázslatos pillanatnak tűnt ez. Szóhoz sem jutott. Az elmúlt hetek telefon beszélgetései és levelezései jutottak az eszébe. Azok a gyönyörű szavak melyekkel a férfi halmozta el őt…

folyt.köv. ...

Kavarodó érzések

Van egy világ melyben él az ember lelke és szíve. Egy világ mely kegyetlen, gyötrelmes és néha akkora boldogságot ad amekkorára számítani sem lehetne. Sokszor vagy egyedül. Felkelsz unottan, végzed a napi teendőidet, este pedig elalvás előtt azon gyötrődsz: -vajon miért van ez? mit vétettem, vagy mit kellene jobban csinálnom? Egymás után teszed fel a kérdéseket magadnak s keresed a választ. Olyan ez mint amikor a lelked helyén egy kosár van és az érzéseid pedig az almák. Amikor pedig kavarognak a gondolatok, az olyan, mint amikor a kosárból kihullik az összes alma. Nekiállsz válogatni. A romlottat kiszedni, a jót pedig visszatenni. De mi van akkor, ha belép életünkbe Valaki és az almáit eléd gurítja de ez téged váratlanul és hírtelen ér? Mit teszel akkor? Az Idő pedig sürget, mert az almák tovább gurulhatnak.
Nem tudod eldönteni, mire van szükséged. A szíved vágyik az új almák után de félsz egy újabb csalódástól, mások almáját a kosaradba tenni. Hisz az a kosár újra kiborulhat, vagy rosszabb esetben mérgezett almába harapsz. Nos kedves olvasó közönség kérdezem én ... mit tennél te ilyenkor? Ebben az esetben józan ésszel lehet-e gondolkozni vagy a szívünkre hagyatkozva érdeklődően és kíváncsian az idegen almákat rakjuk a kosárba?

Segíthetek?

Fájdalom

Az Élet sokszor űz velünk csúf szenvedést. Ide tartozik első sorban a fájdalom is. Hogy kinek mi fáj, azt mindenki maga tudja, legyen az testi vagy lelki fájdalom.
A testi fájdalmakra általában ott vannak az orvosok ... de a lelki fájdalmat csak mi magunk gyógyíthatjuk meg ... és az Idő.

A lelki fájdalom önmagáért beszél. Hatalmas sóhajok sorozata és válaszok keresése kérdéseinkre melyeket magunk teszünk fel gondolatban.
Vajon mi lett volna ha ...? De általában nem jutunk soha előrébb mint ahol vagyunk. Ha elveszítünk valakit, akit szerettünk, csak a szép emlékek maradnak. De csak akkor ha még mindig érezzük, hogy szeretjük.
Az Élet néha kegyetlen és elragadja Őt. Vagy Ő hagy el minket, vagy Mi küldjük el. A legrosszabb az, ha feláldozzuk valamiért a szerelmünket. Azt mondjuk neki nem szeretjük. Soha nem is szerettük. Nem hisszük el neki, hogy viszont szeret és így tovább és így tovább...
Elengedjük Őt magunk mellől. És amikor egyedül fekszünk az ágyunkban nem marad más csak a szép képek. Az emlékek, melyet senki nem vehet el tőlünk. El kezd hiányozni a tőle kapott szerelem, szenvedély, mámor, megszállottság ... mely nélkül nem lehet élni. S ha már vissza szeretnénk kapni, egyszerűen nem lehet.
Akkor fáj csak igazán, hogy már nincs velünk többé!
A fájdalom ezen része gyötrelmes, kínzó, de mégis oly hatalmas, hogy szinte felfogni nem lehet. De mégis létezik és egyszer mindenkit utólér!