CATERINA MAGDALENA
CATERINA MAGDALENA

2009. február 23., hétfő

Tengernyi vágy - 4.rész

A két lány miután elfoglalta a szobákat, azt beszélték meg, hogy elmennek együtt vacsorázni. Laurának tetszett a lenyűgöző kilátás a szobája ablakából. Úgy gondolta, ha kipakol a bőröndjéből, zuhanyozik, majd pihen egy kicsit, míg nem indulnak. Paula is épp a bőröndjét kezdte el kipakolni, amikor hirtelen megszólalt a szoba telefonja. A szálloda recepciósa hívta.
-Elnézést asszonyom, hogy zavarom, de egy úr keresi önt.
-Egy úr? –kérdezte a lány csodálkozva.
-Igen asszonyom, egy úr és azt üzente hogy a szálloda halljában vár önre.
-Jó rendben máris megyek- tette le a telefont a lány.
Ez csak Adam lehet, gondolta magában, miközben gyorsan átöltözött. Egy bordó, feszes nyári ruhát kapott magára, ugyan csak bordó színű szandállal.
Amikor a hallba ért, meglátta Adam-et. A lánynak egyre hevesebben kezdett el verni a szíve. Inkább haragot és gyűlöletet érzett a férfi iránt, mint sem szerelmet.
-Szervusz Adam –lépett Paula a férfi elé széles és kihívó mosollyal.
Adam tetőtől talpig felmérte Paulát. Látta rajta, mit sem változott. A szépsége és annak hiúsága ugyan úgy megmaradt, mint amikor megismerte. Ahogy végig mérte a lányt szemeivel, lassan felállt.
-Szia Paula. Látom megint gyönyörű vagy mint mindig – hajolt volna a férfi a lány arcához, hogy egy üdvözlő puszit adjon neki, de Paula eltolta magától.
-Kérlek. Adam. Hagyjuk a formalitásokat és a bókokat – tolta el magától, majd folytatta kissé hűvösen - Inkább azt mond meg nekem, hogy mit keresel itt és honnan tudtad meg, hogy itt szálltunk meg, épp ebben a szállodában.
-Ugyan Paula. Ismerem az ízlésed. Ki nem hagynád Rió legjobb helyeit és hidd el … nem sokat kell ahhoz kutatni, hogy megtaláljalak.
-Jól van Adam, de kérdeztem tőled valamit. Mit akarsz itt tőlem?
-Csak szerettem volna neked elmondani Paula, hogy elég volt a kis színjátékaidból. Abból, hogy hazudozol a testvérednek. Abból, hogy nem mondasz neki igazat. Értsd meg Paula. Ami kettőnk között történt, az elmúlt. Én szeretem a testvéredet…
-Ó igazán? Szereted? – támadt rá a lány hirtelen -És mennyire szereted? Annyira, hogy amikor megismerkedtetek, ágyba bújtál vele, rögtön rá pár nappal velem folytattad? Ennyire szereted … Adam – viselkedett Paula a férfival megvetően.
-Nézd. Paula. Tudom, hibát követtem el. De megbántam. Hidd el nagyon sajnálom. Neked sem akartam fájdalmat okozni…
-Szánalmas vagy Adam – vágott a lány a szavaiba -Megcsaltál engem a saját testvéremmel …
-Hogy én csaltalak meg? – mosolyodott el a férfi, majd lassan Paula füléhez hajolt. -Beszélhetnénk akkor arról, hogy ki is csalta meg a férjét … Paula.
A férfi vigyorogva nézte a dühös lány arcát. Szinte felforrt a méregtől, miközben Adam csak mosolygott.
-Tudod nagyon jól, hogy megígértem, el fogok válni…
-Ne vágd ezt az arcomba Paula. Kérlek. Mindig is tudtad, hogy soha nem fogsz elválni a férjedtől. Hisz tudtad … hisz tudtad, hogy halálos beteg. Hogy rákos – vetette a lány szemébe a tényt.
Paula férje tényleg halálos beteg volt, csak azt nem tudták megmondani, hogy még menyi ideje van hátra. A lány megdöbbenve hallgatta Adam szavait. Hirtelen azt sem tudta merre forduljon, hisz ezt titkolta a férfi elől. Majd összeszedte minden erejét és bátorságát.
-Na és? –emelte meg a fejét a lány – Talán fáj ez neked?
-Nekem nem fáj Paula. Te voltál az, aki hazudtál nekem mindig. Soha nem is szerettél…
-De igen is szerettelek. Mindig szerettelek és ezt te is tudod nagyon jól. Csak egy kis időt kértem még tőled.
-És mennyit? Napokat? Heteket? Hónapokat? Vagy talán éveket? Paula szerinted mennyit vártam volna rád? Nekem te kellettél és nem a vagyon. Ha most aljas lettem volna, akkor igen is kivárom míg meghal a férjed. Hisz hiába titkoltad előttem, hogy haldoklik, én már tudtam róla. De azt hiszem ennek semmi értelme nincs. Beleszerettem a testvéredbe, mert ő jobb mint te. Elvarázsolt engem a belsőjével. Az lehet, hogy egyformán szépek vagytok. De az ő belsője szebb, mint a tied. Ezt azt hiszem tudomásul vehetnéd már végre.
Adam szavai nagyon rosszul érintették Paula lelkét. Egyfajta haragot és féltékenységet kezdett el érezni testvére iránt
-Paula? –lépett oda hirtelen Laura a testvéréhez és ránézett a férfira. Szinte majdnem összeesett a meglepetéstől, amikor Adam szemeibe nézett -Adam? Jesszusom … te mit keresel itt?
folyt. köv. ...

2009. február 18., szerda

Elég


Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Már bejelentették a járatot. A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának: "Szeretlek, és eleget kívánok neked." A lány így válaszolt: "Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu."
Megpuszilták egymást, majd a lány távozott. Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privát szféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
"Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?" "Igen", válaszoltam én. "Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?" "Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz" mondta ő. Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?" Mosolyogni kezdett. "Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek mondták." Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett. "Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból." Majd, felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:
Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid. Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van. Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra. Ekkor sírva fakadt és elsétált.
Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni. Csak, ha kívánod, küldd ezt a történetet tovább azoknak az embereknek, akiket sose fogsz elfelejteni, és annak se felejtsd el visszaküldeni, akitől te kaptad. Amennyiben senkinek se küldöd el, azt jelentheti, hogy annyira sietsz az életben, hogy a barátaidról megfeledkeztél.

SZÁNJ ARRA IS IDŐT, HOGY ÉLJ....

Minden számomra fontos embernek szeretettel!

Köszönet boszikámnak,
hogy ez írást elküldte
nekem e-mailban :)

2009. február 12., csütörtök

Valenti napi Történelem


2009. február 6., péntek

Tengernyi vágy - 3.rész


De mind hiába. Laura eltűnt a szeme elől.
Laura gondolatai csak cikáztak még a kocsiban is, miközben a város forgatagában a megbeszélésre sietett.
Délután a két lány bevásárló körutat terveztek, hogy felkészüljenek a Riói útra. Úgy tervezték, kihasználják az alkalmat és eltöltenek ott egy teljes hetet. Paula szinte minden előkelő helyre becipelte testvérét és mindent megvettek maguknak ami kellett az utazáshoz.
Pár nap elteltével Paula hulla fáradtan esett a nappali kanapéjára. Levette cipőjét, majd a bokáját kezdte masszírozni, amely már a nap végére igen fájt neki. Ekkor megszólalt a nappaliban lévő vezetékes telefon.
-Igen tessék, itt Paula Hertez-szólt a lány a telefonba.
-Szia Paula, Adam vagyok-szólt vissza a vonal túlsó végéről egy férfi hang.
Igen ő volt az. Adam Costa.
Paula hirtelen felállt és a nappaliban fel alá járva idegesen szólt a férfihoz.
-Meg mondtam Adam, hogy ne hívj többet minket. Azt hiszem világos voltam és érthető. Nem? –reszketett a lány egész teste a méregtől.
-Paula érts meg. A testvéreddel akarok beszélni és ne dugdosd előlem. Nem akarok semmi rosszat tőle, beszélni…
-Nem, nem és nem! –kiabálta a lány.
-Nem fogom Laurát a közeledbe engedni soha és jobb lesz ha elfelejtesz minket örökre … mind kettőnket. Valaha szerettelek Adam. Mára ez átment gyűlöletbe. Ne hogy azt hidd, hagyni fogom, hogy becsapd a testvéremet.Soha Adam! Érted?! Soha! –kiabálta a lány majd lecsapta a telefont.
Paula dühösen ledobta magát újból a nappali díványára.
-Nem lesz ez így jó. Nagyon nem. –gondolkozott el hangosan, amikor hirtelen Laura lépett a nappaliba.
-Te még fent vagy Laura? –kérdezte tőle a lány, kinek egyre hevesebben vert a szíve,arra gondolva, talán testvére hallotta az előbbi telefon beszélgetést. Paula felállt, testvére elé lépett. A két lány egymás szemébe néztek.
-Miért vagy ideges Paula? –kérdezte tőle kérdőn a lány szemöldökét ráncolva.
-Á semmi csak egy kicsit fáradt vagyok –lépett a bárpulthoz közben, majd folytatta.
-Tölthetek neked is egy martinit?
-Nem, nem. Köszönöm. Csak az előbb úgy hallottam valakivel mintha kiabáltál volna.
-Á semmiség –jelent meg egy hatalmas mosoly Paula arcán.
-Tudod milyenek ezek az alkalmazottak. Ha nem figyelsz oda, máris megtörténik a baj.
-Jól van … ha te mondod … de én azt hiszem megyek lefeküdni. Holnap korán kelünk. Mikor is indul a gép Rióba?
-9-kor kedvesem, úgy hogy aludd ki magad. Nagyon sok dolgunk lesz még holnap és hát ott lesz Rió, még fel is kellene fedezni. Nem így gondolod? –mosolygott tovább Paula.
-De igen –mondta álmosan testvére, majd elindult ki a nappaliból.
Paula egy martini társaságában újra a díványra ült. Gondolatai már a fejében kezdtek el cikázni. Adam Costa-ra gondolt egyre elmélyültebben, miközben a düh és harag gyűlt benne.
-Nem hiszem el, hogy ez az alak még képes ide telefonálni, azok után, amit tett velem. Amit tett a testvéremmel. Nem tudom elhinni. De ennek a végére pontot kell tennem. Én már rég elfelejtettem őt, most Laurának kell elfelejtenie. Nem érdemli meg a húgomat. Soha nem fogom engedni, hogy együtt maradjanak. Soha…
Másnap reggel Paula korán kelt. Még mielőtt elindultak volna Rióba, előtte felhívta Adam-et.
-Szia Adam, Paula vagyok –szólt a telefonba a lány, majd folytatta.
-Szeretnék majd veled találkozni. De nem most. Jövőhét végén megfelelne neked?
-Miért nem jó neked előtte? –kérdezte tőle a férfi érces hangon.
-Rióba kell utaznunk, hogy az ügyeimet intézzük. Lehet eladom a vállalatot és majd csak egy hét múlva jövünk vissza.
-Rendben. Ha visszajöttetek, várom a hívásod … Paula –válaszolt vissza neki a férfi.
-Rendben … Adam –mondta a lány nyugodt hangon majd letette a telefont.
Két órával később már a gépen ült a két testvér. Laura fejében csak az járt, hogy vajon miért volt testvére előző este annyira ideges, hisz soha nem szokott kiabálni semmiért, még akkor sem, ha esetleg valami baleset lenne valamelyik építkezésen. Nem értette a dolgot. Paula fejében pedig újra előkerültek a régi emlékek. Azok, amelyeket valamikor Adam Costa-val átélt. Bár soha nem mert róla senkinek beszélni, még Laurának sem, de akkor is nagyon szerette a férfit. Az emlékek suhantak át az agyán mint tavaszi szellő az erdők lombjain keresztül. Szinte még mindig megremegett a teste, ahogy rá gondolt.
Két óra múlva Rióba értek. Hatalmas tömeg és nyüzsgés volt a reptéren. Gyorsan fogtak egy taxit. Paula megadta a szálloda címét a sofőrnek, majd a két lány örömmel tele élvezték a város szépségét …