CATERINA MAGDALENA
CATERINA MAGDALENA

2009. május 14., csütörtök

életem első Slidje








2009. május 8., péntek

Boszikám küldte - és igaz

"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.
És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá.Hogy mindent el tudjon viselni.Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhába van melyet hord. Nem az alakjába nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.

2009. április 24., péntek

HETI HETES - Öreg néne Győzikéje

NIKOLETTA-2,70 kg. és majd 50 cm


Ma este épp a vacsorához készülődtem, amikor csörgött a vonalas telefonom. Az öcsém volt az Szlovákiából, aki hatalmas örömmel közölte, hogy ma délután 4 órakor megszületett kislánya, Nikoletta.
idézek:
"Nagyon ideges voltam. Végig ott voltam Gabusim mellett, aki hatalmas kínokat és szenvedést élt át.Dettó én is ahogy láttam őt szenvedni. Egész testét átjárta a fájdalom, a kín, szinte remegett mindene. De én ott voltam mellette végig, nem hagytam egy percre sem. Amikor pedig végre a világra jött a kicsi, kis idő múlva felsírt ... majd én is felsírtam."
Mondanom sem kell, hogy e mondatok hallatán "én is felsírtam :) ".
Majd később csak annyit mondott: "Most pedig te jössz".
Elgondolkoztam a dolgon. Szeretnék következő lenni. Szeretnék még én is gyermeket, magam körül családot. Majd később az anyukám vette át a kagylót az öcsémtől, aki szintén Szlovákiában volt testvéreméknél apukámmal együtt. Megkérdezte, hogy mi újság, és hogy mi van a másik unokájával, azaz az én kisfiammal.
Nos már nem is olyan kicsi, hisz majd 8 éves.
Kinéztem az ablakon keresztül az udvarra, ahol is láttam, hogy a szomszédunk lány unokájával játszik és csak annyit feleltem:"Gyakorolja a magánéletet".
Hogy repül az idő. megszületünk, meghalunk és szinte észre sem vesszük az idő múlását.
És még had idézzek egy mondatot, amit a párom nagymamájától hallottam, egy kedves idős hölgy szájából:"Nekem már minden nap egy ajándék".

2009. április 21., kedd

Sentimente