CATERINA MAGDALENA
CATERINA MAGDALENA

2009. január 12., hétfő

Kavarodó érzések


Van egy világ melyben él az ember lelke és szíve. Egy világ mely kegyetlen, gyötrelmes és néha akkora boldogságot ad amekkorára számítani sem lehetne. Sokszor vagy egyedül. Felkelsz unottan, végzed a napi teendőidet, este pedig elalvás előtt azon gyötrődsz: -vajon miért van ez? mit vétettem, vagy mit kellene jobban csinálnom? Egymás után teszed fel a kérdéseket magadnak s keresed a választ. Olyan ez mint amikor a lelked helyén egy kosár van és az érzéseid pedig az almák. Amikor pedig kavarognak a gondolatok, az olyan, mint amikor a kosárból kihullik az összes alma. Nekiállsz válogatni. A romlottat kiszedni, a jót pedig visszatenni. De mi van akkor, ha belép életünkbe Valaki és az almáit eléd gurítja de ez téged váratlanul és hírtelen ér? Mit teszel akkor? Az Idő pedig sürget, mert az almák tovább gurulhatnak.
Nem tudod eldönteni, mire van szükséged. A szíved vágyik az új almák után de félsz egy újabb csalódástól, mások almáját a kosaradba tenni. Hisz az a kosár újra kiborulhat, vagy rosszabb esetben mérgezett almába harapsz. Nos kedves olvasó közönség kérdezem én ... mit tennél te ilyenkor? Ebben az esetben józan ésszel lehet-e gondolkozni vagy a szívünkre hagyatkozva érdeklődően és kíváncsian az idegen almákat rakjuk a kosárba?


3 megjegyzés:

  1. "soha ne tervezd a holnapot, mindig elj a manak"

    nekem bejott :)

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor józan ésszel nem lehet gondolkodni.Ahhoz túl kevés az idő,hogy mérlegeljünk.Ha elég bátrak vagyunk,vállaljuk,hogy esetleg az almák mérgezettek.Vagy csak egyszerűen keserű.
    Ha bátortalanul,félszegen nézzük az almákat,bizony el fognak tűnni a semmiben.Én ilyenkor bízom önmagamban,abban,hogy jól döntök és jól választok,még ha gyorsan is kell döntenem.
    Én így élek,én ezt vallom...

    VálaszTörlés